De tényleg szépek voltak. Mert ugye én minden nap álmodok. Egyik nap arról álmodok hogy holnap mennyi mindent fogok csinálni, és következő nap ez csak abba torkollik hogy megint csak álmodozok. És két álmodozás között elmegyek munára jelentkezni, történetesen biciklifutárnak, mint ahogy ma is tettem. Meg fagyizok drága mindenemmel, hugommal, aztán meg hív anyám hogy hol csavargok reggel óta..meg hogy egocentrikus vagyok... meg hogy nem törődök másokkal, meg ilyen mindenféle. Nem is ismer... rohadtul nem... vagy vajha, tényleg az vagyok? Őszintén..nem hinném. Szerinte az egocentrikusság abból áll hogy nem cisnálok házimunkát... hát nagyon irtó szuper...bezzeg mikor minden nap megyek a bankba, meg könyvelőhöz az ő cuccait intézni... na mindegy.
Van egy öreg néni a házunkban. Mostmár lassan 89 éves, és még nagymamám hozta el szatmárról, amikor ide költözött...abban a tudatban hogy láncdohányos volt, meg tehetetlen, nem gondolták hogy megél még egypár évet. Aztán mint a váradi állatkertben a csóró oroszlánok, akik egész nap fekszenek, és húzzák a lóbőrt...szóval egy ilyen stílusban éli mindennapjait. Nem csinál soha semmit, még tévét se néz, csak a kukucskálónyílásán bámul kifelé, és mintha egész nap egy Dorothy életét élné. Legutóbb meg kellett etessem... eddig nagyon utáltam, de ahogy ott volt, csupasz ártatlanságában, és butaságában fuldokolva, valahogy meg tudtam végre bocsájtani neki. Lehet csak én lettem türelmesebb... lehet csak én lettem toleránsabb... mert nem tudtam én soha még a kicsi gyerekekkel se bánni.. nemhogy ugyanolyan szinten lévő mazsolabűrű öregekkel... Szóval megbocsájtottam neki. És ez jólesett. Kicsit félelmetes volt, hogy a neves Chumbawambás pólómban mentem be... és adott ponton le se tudta venni a szemét, a mellkasomon található halálfejről... és mintha tényleg én lettem volna a halála. Pedig csak segíteni akartam...vagy lehet a halál lenne a legnagyobb segítség?
Szüleim már türelmüket vesztették vele kapcsolatban... és megértem őket...hiszen biztos nem így képzelték az életüket...hogy mint ahogy a koreai kecskepásztor se egy japán toyota gyárban szeretne dolgozni...
Most hót szarul írok... Dávid meg Gellért is ma azt mondták minden blog író ki kéne ugorjon az ablakon. Végülis népességszabályozás szempontjából ez tényleg lehet hogy előnyös volna... de nem értik meg hogy egyes emberek főleg maguknak írják. Meg hogy mennyi előnye van... csiszolja a nemlétező írói ambicióinkat... meg ilyenek.
Mostanában reggelente teát főzök. Reggel 6kor.. és úgy érzem a tömérdek érdektelen marhaság között ez tényleg ér valamit... hogy előcsal egy mosolyt... hogy jobban kezdődik az a bizonyos hétfő reggel.
All your dreams are made
When you're chained to your mirror and your razor blade
Today's the day that all the world will see
Another sunny afternoon
Szóval jövő hétfőtől biciklisfutárkodok... Ha minden jól megy egész ügyesen kereshetek... és közben élvezem is. Alig hiszem hogy ilyen testreszabott munkát kapok :)
És akkor van ott az a pár emberke is... akikkel már régóta nem nagyon beszélek, pedig hetekkel ezelőtt még olyan minden más volt. És most szeretnék egy perces néma csenddel emlékezni, minden egyes ilyen hülye módon elkárhozott barátságomra... mert az egyiknek az a baja hogy soha nem hívom élőben sehova.. a másikkal meg beszélni is alig tudunk... MIért van az hogy így alakulnak dolgok? Meggyőződésem..még mindig..hogy a sorsnak mindenben benne van a keze... A sors szerintem igenis létezik, és percről percre formálja az életünket, és még olyankor is amikor meglátjuk a csodák csodáját, és egy szempillantásra kihagy a lélegzetünk. Szerintem jobbá tesz.. minden hülyeség. Csak meg lesz egyszer ennek az előnye...
Így összegezve ez a mai bejegyzésem ez jó szar. ahogy kedves mindenható Petru Maier tanárom mondta:: ÁJ EM NÁT Ö HEPPY BÁNNY.... az-az I am not a happy bunny...
Óhh... még valami eszembe jutott. De ezt egy szóval el is intézném. szerintem a hi5-ban a Top friends, a világ legnagyobb idiótasága. A LEGNAGYOBB. nha jo.. nem a legnagyobb... de még nagyobb hülyeség hogy valakit véletlenül beraksz... anélkül hogy ismernéd.. az meg berak rögtön...a normális lista elejére... és írom neki hogy rövidítse le a nevét... erre meg elkezd vissza sírni-írni hogy de én most miért akarom kivenni a toppomból...hát mondom neki hogy nem is ismerem...dehát mit számít ez egyeseknek... élljen a felületesség! A felületesség mely hívogat, és szövetségre lép a hazugsággal, konfliktusos gyujtóponntal, uborka kompóttal és a németekkel.
ehhh...
