Mna de mikor hallod a féknyikorgást, vagy hallod az ordibálást, esetleg a verőlegények kántálását, feleszmélsz micsoda egy álomvilág minden ami körülötted van, vagy, hogy miként manipulálod saját magadat minden lépéseddel. Ugyanakkor bele is törődik az álmatag emberke. Nem lepődik meg. Csak megrázza már úgyis csutakos tollazatát,és továbbmegy, abban a hitben, hogy bár mégsem tökéletes minden, ez csak azért van mert...a kivétel erősíti a szabályt.
Szintúgy mikor valamit el akarsz hinni, mert az tudod, neked mennyivel jobb volna. Hogy olyan lesz mint a regényekben. Olyan lesz mint a filmekben. Olyan lesz mint a mesékben.Olyan lesz mint a Marson...és akkor feleszmélsz a moszkvatéri gombasöröző előtt, hogy még mindig nem jár az a krva metró. És hogy még mindig bűzlik a cipőd, attól a szartól amibe beleléptél még a zebra előtt.
És akkor ott van az a rakás egzisztencialista köcsög, akik azthiszik, csak azért mert elhiszik, hogy tényleg van még szabadság. Mikor ez is csak egy elszált utópia. Vagyis feltehetőleg biztosan van ilyesmi, de az még mindig inkább csak azoknak az önmagukat kereső fiatal millióknak kiváltsága, akik tényleg elhiszik, hogy ők mások mint a többiek...mert máshogy öltözködnek, merthogy máshogy kötik cipőfűzőjüket.
Talán a szabadságot egész máshonnan kéne figyelni. Talán az űrből, talán az ablakunkból. Isten mentsen a realistáktól, akik az égen is csak a kéket meg a fehéret látják... de azért mégiscsak.
Fel kéne már ülni arra a színes biciklire. És kell venni színes sálat. És pár szemtágitó csepp is lehet jóljönne... ;)
ahm..ezt még majd kiegészítem később... most készülök szemináriumra. de jó néha gyakorolni az írást..még ha nem is megy annyira. au revoir!
