Szóval ez az emlékezetes szombat... ez Háború és béke volt. Mert ugye nem mentünk sátorozni. Pestát nagyon megbánthattuk...és most töröm a fejemet hogy hogyan lehetne... erhmm... a kielégitésre gondoltam először... de szóval... jóvá tenni. (Lehet ezeket az erotikus favicceket megtarthatnám magamnak...de ha nem lennének akkor hiányoznának....) Tehát a többi...úgy igazán nem érdekel. Csak Pesta. Úgy értem a többiek akik mentek sátorozni, és mármint haverok..persze... dehát...
Mindenesetre az élet kifürkészhetetlensége összehozta az itthonmaradottak kicsi kis csapatát. És nagyon jó volt. Nagyon. Nyugodt..csöndes beszélgetés... vizipipa... vörösbor.. Gellért csodálatosan szuper whoáááá kávéja. És aztán még Bubi is beállított...akit ezer éve nem láttam. És akkor ott feküdtünk a kertben, a gyepen.. és tényeg minden tökéletes volt. A háttérben adott ponton "Heil Hitlerezni" kezdett valami neonáci lázadó csőcselék..... (lehet le kéne a rabbi szakállamat borotvááálnom). Szóval csak feküdtünk... szívtuk a vizipipát, elmerültünk gondolatainkban, és az égre bámultunk. Bámultuk a jövő forgatagát, terveztünk, álmodtunk és megnyugodtunk..mert tudtuk hogy úgyis minden jóra fordul. Persze mindenkinek megvan a maga kis kisebb komolyabb problémája... de most szinte ezekre is megszülettek a megoldások. A vizipipa füstje meg az éjszaka és a hangulat felkínálta a megoldási kulcsokat (278. oldal).. és akkor már nem számított. Most megint ott tartok..hogy ezt ragoznám még 10 oldalban, de úgyse tudom elmondani. Talán olyan volt mint amikor karácsonyi húslevessel tömöd meg a bendődet.. aztán leülsz szeretteiddel együtt társasjátékozni..vagy tévézni... vagy valami... a hasad feszül, a szemed szenderül, és közben mosolyogsz..mosoylogsz.. mosolyogsz...
Most hogy visszagondolok..nem is kéne írjak már semmi másról. Semmi igazán érdekes nem történt... még talán hogy tegnap valamiért ilyen furcsa érzés fogott fel..hogy nekem márpedig fel kell mennem a gombába fotózni. És felmentem a gombába és fotóztam. És és és az a baromi nagy cset-nek a gyárkéménye annyira még mindig a szemem előtt van. Ahogy kolosszálisan emelkedik várad lakóházai fölé, és fölényesen pöfögteti füstjét déli, dél-nyugati irányba. Aztán üldögéltem.. próbálgattam a HDR-t.. mellettem ahol álltam az állvánnyal, hirtelen megjelent egy romantikusan megterített asztal... meg egy kamerás... aszittem valakinek a kezét kérik meg...de közben csak egy videoklip bevezetője...vagy vége volt. A lányeg hogy a legboldogabb napuknak titulálták..ami gondolom maga a videoklip... de jelen időben beszéltek. Akkor vajon neki minden nap a legboldogabb? Hiszen annak ellenére hogy TVS-ről beszélünk...biztos nem csak egy nap adják le. Szóval neki minden nap, esküvő, táncest, boldogság meg pezsgő. És akkor jövök én, és azt mondom hogy nekem is. Mert igenis minden reggel úgy akarok ezentul felkelni hogy ez a nap is jobb lesz mint a többi. És minden megteszek hogy a legjobb legyen, és nem csak nekem, hanem mindenkinek. Mert ha ezek a szerencsétlen énekesek ezt mondják... hát márpedig nem. Nem hogy nekem is jó lesz... hanem jobb. Nade nem ismételem inkább magamat többször.
Kéne most még írjak egyébként.. mert nem csak ezek történtek... de az örök megnyugvást kutató énem azt suttgoja... kéne már megyegetni..holnap megint korán kelek.. :)
Kellemes reggelt, napot, estét, éjszakát !
