Kedves Erika, s sokan mások - nyilvános levél következik, jóestét kívánunk, s jó szurkolást!
Nos sokminden előtt először is szeretném boldogságomat kifejezni, hogy végre! végre egy kis vitára kerülhet sor! Vagy beszélgetésre, vagy valamire... szóval végre megjött az első, hosszú s épitő komment! Ujjé! Ujjé! Szóval köszönöm neked Erika. S ezúton szeretnék is röviden reagálni rá, s elmagyarázni s megmagyarázni bizonyítványom. Szóval... felvetődött a kérdés, hogy: "Ki vagyok Én?" az-az erre rögtön azt mondanám, hogy az ujjászületett Dalai láma, de mégse mondom, mert ez a kérdés kifacsarása volna. Tehát ki vagyok Én, hogy meg kell bocsájtanom az öreg néninek? Nos, én vagyok akinek vigyáznia kell rá, akinek enni kell adni neki, s aki a földről fel kell szedje amikor leesik, s én vagyok aki tűri hogy szülei néha az őrület határára kergetődjenek a néni tettei s nem tettei miatt, satöbbi és a többi.... S csak azt tudom mondani, hogy én ezt nem akartam. Sose akartam felelőséget válalni ilyen dolgokban. Ezért éreztem, hogy joggal használhatom a "megbocsájtás" szóösszetételt. Én ezt nem akartam, és most se akarom, de megteszem..s elnézem. Mellesleg nem csak az én szememben töltötte semmittevéssel az elmúlt éveit. Gyakorlatilag még fiatal korában se dolgozott, vagy tett bármi fontosat. Tény hogy semmit se csinált TV nézésen kívül... még az alapvető higiéniai ténykedéseket s követi el. És én vagyok akinek ezt szagolnia kell...ezért bocsájtottam meg amikor a tehetetlenségén ámultam s bámultam mint analfabéta a könyvtárban.
Egyébként gondolkoztam azon, hogy mennyire etikus ezt a képet elkövetni. S végülis a néni tudatában volt annak hogy fotózom, így mikor kijelentette, hogy "na mostmár lefotóztál... na mostmár elég lesz" akkor én abba is hagytam. Amit nem akarnak azt nem kell erőltetni. Egyébként nem tudom miből gondolod, hogy sose teszem fel a kérdést. (Kihangsúlyozom, ez most nyilvános válasz Erikának :) ) Egyébként nagymamám csak segíteni akart a nénin. Azt hitte egy-két évvel később meghal... aztán nagymamámnál lakott akitől hozzánk kellett költöztetni mert idegileg kikészítette... Isten nyugosztalja.
Egyébként rájöttem, ha nagymamám lenne, akkor is felraktam volna a képét. Nem érzem etikátlannak a képet, a beleegyezését a fotóba pedig gyakorlatilag megkaptam. Amúgy a reggeli teafőzés pedig egy kicsit más téma... kicsit csalafinta módon megfogalmazva..! Az a jó a blogban, hogy le tudsz írni olyan dolgokat amiket a legszemélyesebb naplódba is leírnál, csak kicsit csalafintánt kell megfogalmazni! S még valami... nem érzem magam Annyira fiatalnak... legalábbis ezt részedről kissé lenézően értékeltem... mint az ilyen:: "meglátod te még egyszer hogy nekem volt igazam"...de ezzel nem értek egyet. Legalábbis most nem tudom megmondani, talán 20 év múlva... És akkor most ennyi... s igen, provokálni jó s hasznos, és örülök hogy végre valakinél vélba talált!
Erika kommentje egyébként itt olvasható:: http://mulder-meder.blog.hu/2008/06/11/one_night_to_be_confused_one_night_to_speed_up_truth ... s mégegyszer, örülök, hogy végre itt s így ilyenre kerülhetett sor!
